Minek vagyunk kitéve közlekedésünkkor?
Megosztok veletek egy konkrét történetet, azután pedig azt, hogyan is milyen instrukciókkal, feltételekkel veszik fel a járművezetőket a BKV. – hoz. Mindezt úgy adom át, hogy jómagam villamos vezetőnek jelentkeztem.
Tavaly történt az eset. Egy férfi felszállt Budapest egyik kerületében a BKV. Csuklós buszára. A sofőr hamarabb csukta be az ajtót, mint kellett volna, rá az utas fejére, aminek a nyoma két oldalt tisztán látható volt. Ezt észrevéve kinyitotta az ajtót újra, amin az utas kiesett a járdára. Nos, a kálváriája innen kezdődött, mert hát a sofőrt védve az a megállapítás született, hogy emberünk nekigyalogolt a busznak. Alákerült a hátsó kerék alá. Ezt vallotta egy női tanú, miközben a buszsofőr férfi általi instrukcióról számol be.
Történt ugyanis, hogy mikor mindezt észrevette, hogy a megállóba behaladás közben baleset történt, Ő kiszállt a járműből, és hátra nézett. Nem ment hátra meggyőződni mi is történt valójában, csak hátra nézett. Egy a buszmegállóban levő férfi mondására hátratolatott egy kicsit. Ismétlem nem győződött meg saját szemével, hogy mi is történt valójában.
Ennek ellenére, vagy talán pont ezért az emberünket hozták ki vétkesnek, egy nő tanú vallomása alapján, aki bemondás szerint nem érintett, pártatlan tanú. Ezt sem vizsgálta senki. Az a férfi, pedig aki a buszvezetőt irányította, felszívódott. Nem szerepel a jegyzőkönyvben, mint tanú.
A sérültet a rendőrség csak egyszer hallgatja meg a kórházban, amikor is még a fájdalmaitól, az ijedségtől sokkos állapotban van. Mindeközben maga a helyszínelés órákig tart.
Továbbmenve a bíróság meg sem hallgatja a sérültnek azon kívánságát, hogy az orvosi lelteket nézzék meg, hallgassák ki az Őt kezelő orvosokat, vagy vonjanak be független igazságügyi orvos szakértőt, szakértőket.
Emberünk maradandó sérüléseket szenvedett, olyanokat, amiket még józan paraszti ésszel sem szenvedhetett volna el, ha a busznak gyalogol.
Ez az ember azóta majdcsak nem teljesen ágyhoz kötött rokkant ember. A munkáját ellátni képtelen. Ápolásra, gondoskodásra szorul, megélhetése erősen veszélyben van. Kártérítést nem kaphat.
Szeretne olyan ügyvédi segítséget kapni, aki eljár ügyében.
Ezek után kérdezem én azt, van egyáltalán a BKV buszokon kötelező felelősség biztosítás?
Megjegyzendő a BKV az esettel kapcsolatban teljes hírzárlatot rendelt el. Az a vezető, vagy dolgozó, aki az esetről beszél, információt szolgáltat ki, elveszíti az állását.
Ez egyébként egy olyan beszélgetésből derült ki, amikor is több buszvezető egy szórakozó helyen beszélt az esetről. Azon a szórakozó helyen tartózkodott egy ismerőse a sérültnek, aki mint kiderült balga módon rákérdezett, mi is történt valójában? Aminek is után mindez a hírzárlat kitudódott.
Mi ebből a tanulság? Ha valaki ilyen helyzetbe kerül, szép csendben vegye elő a mobiltelefonját, és legalább a beszélgetés hangját rögzítse. De még jobb, ha módja van rá, videót készít.
Mindez, ha a buszvezető oldaláról nézzük a dolgokat még érthetővé is válik.
Tudni illik a saját hibás baleset következtében könnyen útilaput kötnek a talpára. Nem számít hány éve vezet már a cégnél. Ha ez már esetleg nem az első balesete, teljesen mindegy, hogy az előtte levő, levők nem saját hibásak röpül.
Jó tudni azt, is, hogy a fizetés is ennek a függvénye. Lehetsz te bármilyen körültekintő, ha baleseted van, a fizetésed látja a kárát. Ha ez többször előfordul, mint három, megint röpülsz.
Ez részben érthető, hiszen az utasokért felel. De a menetrendet is be kell tartani, mert hát azért is fizetés levonás jár. A jármű állapotáért is a járművezető a felelős, kezdéskor át kell vennie a járművét, műszakilag. Nos, mint tudjuk, a BKV küszködik. Nincs pénz, még sokszor új, normális alkatrészekre sem. A szerelő bütyköl, amiből tud, jó esetben. Rosszabb eset az, ha ezekkel a feltételekkel nem is igazán szakember a szerelőnk.
Tanulságot mindenki saját maga vonja le, annak fényében, hogy naponta több millióan közlekednek a BKV. járművein.
Egészen biztos, hogy nem egyedi eset.
Még hozzá kell tenni azt, hogy az a rendőr, akivel a jegyzőkönyvet íratták, az is elképedt ekkora hazugságtól. De mégis mit tehet, vagy tehetett volna?
