A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 7., csütörtök

Te is közlekedsz! Itt a nyár! Jobban fogy a koporsó!


Te is közlekedsz! Itt a nyár! Jobban fogy a koporsó!

 Üdvözöllek!


Előző bejegyzésben a gyalogosokról írtam, hiszen amikor így közlekedünk, akkor vagyunk a legjobban kitéve a balesetnek, vagyis annak, hogy mi sérüljünk igazán.


Mi a helyzet akkor, ha drótkecskére, bicajra pattanunk? Ami azt illeti az is kenyérhajtány, mint a gyaloglás, mégis más.


Először is hogyan kerekezzünk lakott területen, és hogyan ne.
-         Ne a járdán kerekezzünk, ha mégis óvatosan NE ijesztgessük a gyalogosokat. Két okból sem. Az egyik, a mi családtagunkat, vagy akár minket is megugrathat egy másik bicajos, nekünk sem esik jól.
    
 
A másik lehet, hogy ennél prózaibb, az én fiammal megtörtént, a Hölgy jóindulatán múlt, hogy nem          fizet       élete   végéig. Mi is történt?  Elsodorta a hölgyet, akinek úgy tört a keze, hogy maradandó károsodást szenvedett.
Szerencsére elfogadta a természetbeli segítséget, ami hosszú ideig történő bevásárlásból, ügyintézésből, háztartási segítségnyújtásból állt.


-         Világos jól látható ruhába öltözzünk, ami nappal is láthatóbbá tesz.
-         Minden esetben legyen nálunk a fényvisszaverős mellény, vagy kar, lábszalag.
-         Lehetőleg testhez álló hosszú nadrágot, illetve felsőt viseljünk, evvel csökkentve az esés következményeit.
-         A kerékpár közlekedésre alkalmas állapotban legyen.
-         Csengő, vagy kereplő használatát mellőzzük, ha járdán közlekedünk, hiszen csak köszönhetjük, ha elengednek.
-         A közlekedés szabályait tartsuk be.
-         Ne tekerjünk át pirosba.
-         Ne cikázzunk, szlalomozzunk kocsik, villamos sínek között.
-         Kisgyerekeket erre szintén tanítsuk meg.
-         Már szürkületkor feltétlenül vegyük fel a jól láthatósági cuccot.
-         Szürkület beálltával használjunk lámpát elől, hátul, gondoljunk a „gyengén látó” többi közlekedőre és ne akarjunk megsérülni, vagy meghalni, (elpatkolni).

-         Ködben rossz látási viszonyoknál  napközben is legyen rajtunk a jól láthatósági öltözék, illetve használjuk a lámpákat.
-         Ahol kivan, alakítva kerékpárút ott közlekedjünk.
-         Ha a kerékpárút olyan hülyén van kialakítva, hogy rajta keresztül lehet üzletet, intézményt megközelíteni, figyeljünk, mert kisgyermek is szambázhat előttünk, meglepetésszerűen.
-         Aluljáróban toljuk a bicajt, Ne üljünk fel rá.
-         Útkereszteződéseknél szintén át kell tolni a drótkecskénket.
-         Átjárókban lassan tekerjünk, Ne közvetlenül a gyalogos mellett.
-         Ne ijesztgessük, ne nevessük ki a gyalogost.
-         Esős időbe ne keressük a pocsolyát, ha gyalogos mellett megyünk el, hiszen mi is dühöngünk, ha a kocsik ezt teszik.
-         Gödröt, kátyút vagy bármit, kerülünk, egyértelműen tegyük.
-         Ittasan, bármitől bármilyen okból bódultan, rosszul léttől szédülve Ne kerekezzünk.


Lakott területen kívül!

-         Nappal is minden esetben világos ruházatot viseljünk, higgyük el, hogy nem vagyunk a sötét öltözetben könnyen észrevehetőek.
-         Szürkület, köd, rossz látási viszonyok esetén itt még fokozottabban fontos a jól láthatóság, mint lakott területen belül, ahol közvilágítás van.
-         Nagyon fontos elöl - hátul lássanak, mert ha nem lát a szembejövő és kerül valamit, akkor mi okoztuk a balesetet. Ez pedig anyagilag is sokba kerülhet, ha kitudódik. Márpedig miért ne tudódna ki?
-         Vasúti átjáróban nézzünk körül, és már a villogó pirosnál Ne kerekezzünk a sínekre, mert ha elzúgunk, elesünk, a vonat nem tud megállni.
-         Fényjelzésnél, fél és teljes karos sorompónál egyaránt várjuk meg, amíg a jelzés egyértelműen átenged.
-         Valamit kerülünk egyértelműen, határozottan tegyük.

-         Ha lovas kocsival haladnak el mellettünk ne tegyünk hirtelen mozdulatot, és ne kiabáljunk, mert megijedhet a ló és elsodorhat, eltaposhat, felborulhat a kocsi. Különösen igaz ez, ha kiscsikó is van
-         Ne kerekezzünk egymás mellett.
-         Csoportos közlekedésnél, ha gyerek is van, a felnőttek fogják közre.
-         Egy felnőtt több gyerek esetén előttünk tekerjen a gyerek.
-         Ha a pénztárcánk megengedi, sisak, bicajos öltözék előnyös, ez csak minket véd.
-         Lámpával közlekedve Ne vakítsuk el egymást, se gyalogost, sem az autóst.


Úgy lakott területre, mint lakott területen kívül érvényes.

-         Megkülönböztető jelzését használó járművek közlekedését, haladását munkavégzését, segítsük, és ne akadályozzuk.
-         Ne menjünk el rászoruló embertársunk mellett. Ma én, holnap te. Egy tized másodpercen múlik.
-         Baleset, rosszul lét esetén segítsünk, ha tudunk, viszont Ne hátráltassuk a segítő, segítők munkáját, bámészkodással, kontár beszólással.
-         A segítségre szorulót, mi láttuk meg először, és nem vagyunk alkalmasak, kevesek vagyunk, vagy nincs meg a megfelelő eszközünk, kérjünk további segítséget, akár másik embert, továbbá az esettől függően mentőt, orvost, tűzoltót, rendőrt.
-         A helyszínt a segítség megérkeztéig TILOS elhagyni. Büntetendő, segítség elmulasztásának minősül.


Mindezeket a szabályokat betartva, baleset ér, keress meg, cégünk azért alakult, hogy a közlekedési balesetek vétlen, vagy kisebb részben vétő áldozatainak komoly, hathatós pénzügyi segítséget tudjon elérni, egy hazánkban még kevésbé ismert Uniós jogszabály alapján.

Neked egyetlen telefonodba, kapcsolatfelvételedbe kerül!


Földiné Csúcs Mária EuKK munkatárs.
Telefon: 06-70- 521-6304
Skype: foldi.tiborne1

Kapcsolódó blog, honlap, hogy megelőzd, a rosszullétből eredő balesetet.
 www.biyovis.hu/fobejarat

2011. május 24., kedd

Rólunk is szólhat! Velünk is megtörténhet!


Talán rólunk is szólhatna ez a történet...

  Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe
  siettem
  megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem
tudtam.
  Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem
magamnak:
  " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és
  még annyi más
helyre kell mennem"
  "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden
  egyes
  évvel
  Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni
  az egészet."

  Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra
és el is
  kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a
  gyerekek
  tényleg játszani
  is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg
nézelődtem a
játékosztályon,
  észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma
  lehetett, egy
  babát szorítva a mellkasához.

  Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan
  nézett.
  Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős
  hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem,
  hogy megvegyem ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte:
  " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd
  ezt a babát,
  kedveském"

  Aztán megkérte a fiút, hogy várjon még itt öt
  percet,
  amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A
  kisfiúnak még
  mindig a kezében volt a baba.

Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek
  szeretné adni ezt a
  babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább
és ezt
akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon
  biztos volt
  benne
  hogy a Télapó elhozza neki."
  Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el
  is viszi
; neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

  "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő
  van. Oda kell
  ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a
  húgocskámnak,
amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak
  voltak, amikor
  ezt mondta.
"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.

  "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
  hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így
  vinni a
  húgomhoz."

Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg
visszajövök az
  üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis
fotót magáról,
amelyen éppen nevetett.
  Aztán azt mondta nekem: "És még azt is akarom,
  hogy Anya elvigye neki ezt a képet is,
  így soha nem fog engem elfelejteni."
;
; "Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne
  kellene
  elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el
  kell mennie, hogy
  a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett
  a szomorú
  szemeivel,
  nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz
nyúltam, és
kivettem belőle
pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
"Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha
  mégis lenne
 elég?"

Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én
  hozzáadtam némi
  pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd
  elkezdtük a
számolást. Elég pénz volt a babára, még egy
kicsivel több is.

  A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál
elég
  pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette:
  "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem
  aludni, hogy
segítsen,
  legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát,
  így anyukám neki tudná adni a húgomnak.
  Meghallgatott!
  Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy
  vehessek egy szál
  fehér
  rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem
  kérni
  Istentől.

  "De ő mégis adott nekem eleget, hogy
  megvehessem a babát
  és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a
  fehér rózsát."
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd
  távoztak.
  Teljesen más
  hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint
  ahogy elkezdtem.
Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.

  Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két
  nappal
  ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert,
  aki ütközött egy
  másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy
  kislány volt. A
kislány azonnal
  meghalt, az anya kritikus állapotban van.
  A családnak el kellett határoznia, hogy
  kikapcsolják-e az
életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert
  a fiatal hölgy valószínűleg
soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.

Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal az után, hogy találkoztam a
kisfiúval, megakadt a
szemem egy újságcikken, amely arról tudósított,
hogy a
  fiatalasszony
elhunyt.

Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy
  csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba
mentem, ahol a
  fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik
  így megtehették
az utolsó
  búcsújukat a temetés előtt.

  Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér
  rózsát tartva a
kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt
helyezve. Sírva
hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem
örökre
  megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú
  érzett az
anyukájáért és a húgáért
  - még a mai napig is nehéz elképzelnem.

  És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy
  részeg ember
  elvette tőle.

Lejegyezte: Földiné Csúcs Mária EuKK üzleti képviselő.
E-mail: bionet58@gmail.com
Telefon: 06-70-521-6304
Skype: foldi.tiborne1
Hírlevélre feliratkozni, rendszerhiba miatt, az alábbi blogon van lehetőséged. 
Tedd meg, hogy Ne maradj le, a további bejegyzésekről, és a segítés lehetőségről.